Neumann János Egyetem Gazdaságtudományi Kar - Kecskemét

Ünnepi konferencia a Polgári Törvénykönyv megszületésének 60. évfordulója tiszteletére

PDF letöltés Cikk nyomtatása E-mail

Magyarország első Polgári Törvénykönyvét az Országgyűlés 1959. július 31.-én fogadta el, hatályba lépésére 1960. május 1-én került sor. A jeles eseményről a Magyar Jogász Egylet szervezésében november 13-án tudományos konferencia keretében emlékeznek majd meg. Az előadók között Vékás Lajos professzor, az MTA elnökhelyettese és a hazai jogi karok kiváló képviselői mellett ott lesz Verebics János, a Neumann János Egyetem Gazdaságtudományi Karának docense, a Magyar Jogász Egylet Civilisztikai Szakosztályának elnöke is, aki a történeti szekcióban, a kódex felépítéséről, alapvető jellemzőiről tart előadást. Őt kérdeztük a kodifikáció jelentőségéről, az előkészítő munka hátteréről.


Hogyan született meg az 1959-ben elfogadott, s számos változással 2014. március 15-ig hatályban maradt első magyar polgári jogi kódex?

Az 1960-ban hatályba lépett első magyar polgári jogi kódex előkészítése 1953 végén indult. A munkálatok megkezdésére a Nagy Imre nevéhez köthető politikai enyhülés, az „új vonal” részeként került sor, mikor a törvényesség kérdése - szembe fordulva a korábbi évek gyakorlatával - előtérbe került. A törvényesség legfontosabb biztosítéka az volt, hogy legyenek törvények, s azok ne csak az állampolgárokat, de az állami szerveket is kössék: így született meg már 1953 novemberében a döntés a Polgári Törvénykönyvet és a Büntető Törvénykönyvet előkészítő bizottságok életre hívásáról. Igen kiterjedt előkészítő munka eredményeként már 1956 szeptemberére elkészült egy tervezet, ám a forradalom miatt társadalmi vitája elmaradt: a munka 1957-ben folytatódott csak, ezt követően azonban már viszonylag gyorsan le is zárult. 1958 decemberére elkészült a második tervezet, majd 1959 májusában, az újabb egyeztetések eredményeként az Országgyűlés elé kerülő, végső változat: elfogadására 1959 július 31.-én, a Magyar Közlönyben való kihirdetésére 1959. augusztus 11-én, hatályba lépésére 1960. május 1-én került sor.

Mennyiben hozott a kódex változást jogunkban?

A jelentősége a korabeli viszonyok között óriási volt: azzal, hogy a joganyag kodifikálttá vált, hogy egy törvénykönyvbe foglaltak össze, született meg ténylegesen a régi magánjog helyébe lépő új polgári jog. Az 1948-1958 közötti évtizedben egyes területeken, mint a szerződési jog, kialakult már sajátos, a szovjet jog erős hatása alatt álló, főként rendeleti szabályozás, más területeken - pl. a családjogban - megtörtént a kodifikáció is, ám a legtöbb területen „mögöttes jogként” még a Magánjogi törvényjavaslat talaján kialakult 1945 előtti bírói gyakorlat érvényesült. Ez a bírói gyakorlat az ötvenes évek elején egy átfogó felülvizsgálaton esett át, az új gazdasági és társadalmi berendezkedéssel összeegyeztethetetlen elemeit hatályon kívül helyezték, de ez nem volt elégséges: a kodifikáció igénye – amely a magyar magánjogban már többször felmerült, a törvénykönyvnek az 1900-as évek első harmadában több tervezete is készült - egyre sürgetőbben lépett fel. A Ptk. hatályba lépésével a korábbi joggyakorlat többé már nem volt alkalmazható, a magyar polgári jog az írott jog, a törvény hatalma alá került. Az első években elsősorban a jogtudomány igyekezett a gyakorlat viszonyaira értelmezni a törvény rendelkezéseit, a hatvanas évek második felétől azonban már a bíróságok vették át ezt a feladatot. A Ptk., ahogy a kiváló jogtudós, Eörsi Gyula írta 1959-ben, jóval tágabb teret adott a polgári jogi eszközökkel szabályozott viszonyok, az áruviszonyok kiteljesedésének - számolt a még jelenlévő magángazdasággal, egyaránt szabályozni kívánta a magánszemélyek és a vállalatok vagyoni és személyi viszonyait - bár a hangsúly inkább az elsőre esett. Ez lett aztán a kódex későbbi időtállóságának két titka közül az egyik.

Mi volt a másik?

Magas szakmai színvonala, ami az előkészítésben közreműködő szakemberek felkészültségének, tudásának, a két háború közötti, igen neves Szladits-iskolához való kötődésének volt köszönhető. A munkálatokat az Igazságügyminisztérium Törvényelőkészítő Osztálya, majd Főosztálya koordinálta, Világhy Miklós és Eörsi Gyula irányítása mellett, a kor legkiválóbb polgári jogászainak és romanistáinak (Nizsalovszky Endre, Marton Géza, Kemenes Béla, Rudolf Loránt, Pólay Elemér, Beck Salamon, Zoltán Ödön, ifj. Bacsó Jenő, Réczei László, Csanádi György, Gellért György és mások) részvételével. A Magyar Jogász Egylet az Igazságügyi Minisztérium megbízásából 2016 és 2017 között, Trócsányi László akkori igazságügy miniszter kezdeményezésére indult, Bodzási Balázs és Sárközy Tamás szakmai irányítása mellett folyó polgári kodifikáció-történeti kutatásai során először váltak hozzáférhetővé ezek a sokáig elveszettnek hitt források. A kutatás során több, mint tizenhatezer oldalnyi dokumentumot és több száz, szakfolyóiratokban megjelent publikációt és könyvet vizsgáltunk át, és a dokumentumok közt igen sok, igen magas magas szakmai színvonalon megírt előkészítő tanulmányt és jogszabály-tervezetet találtunk. Az igaz, hogy az előkészítésben közreműködő szakemberek nagyban támaszkodtak az 1928-as Magánjogi törvénykönyvre, de egy-egy jogintézmény szabályozásakor nem csak a gyakorlatot vették messzemenőkig figyelembe, de éltek a jogösszehasonlító módszerrel is: nem csak más, szocialista jogokat vizsgálták, de a nagy „burzsoá” kódexek - francia, német, svájci, osztrák - megoldásokat is. Ebben különösen Nizsalovszky Endre jeleskedett, aki ugyan 1956 után törvényszövegező kodifikátorként háttérbe szorult, de véleményezőként továbbra is részt vett a munkákban. Az egyeztetések rendkívül széles kört fogtak át: csakugyan a korabeli jogásztársadalom egésze lehetőséget kapott a véleménynyilvánításra.

Az iratanyag, amire utalt, csak a tudományos kutatók számára hozzáférhető?

Szerencsére már nem: először a Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. egy nyomtatott kötet formájában elérhető válogatásban tette hozzáférhetővé a legfontosabb szövegeket, majd egy Internetes, kereshető adatbázisban, teljes körűen is: ezeket bárki elérheti. Olyan kincsestár ez, ami nekünk, első kutatóinak is hatalmas meglepetéseket okozott, feldolgozása pedig még hosszú évekig ad majd munkát sokunknak. A kutatás során, az 1959-es Ptk.-hoz kapcsolódóan több, igen színvonalas, egy-egy kérdéskört átfogóan feldolgozó tanulmány is született: ezeket külön kötetekben tettük közzé. Némileg ehhez a munkához kapcsolódik a mostani konferencia is, ahol a délelőtti szekcióban a történeti kérdésekről, az 1959-es Ptk. születéséről, tovább fejlesztéséről lesz szó, délután pedig a 2013-ban elfogadott új kódex alapvető intézményeit veszik az előadók sorra. Mádl Ferenc, a nagy tekintélyű jogtudós, egykori köztársasági elnökünk szavaival olyan törvénykönyvre emlékezünk majd ezen a napon, mely „nem csak új volt, de az első is” – mint kódex, korszakhatárt jelentett a magyar civiljog történetében, mint törvénymű azonban biztosította a magyar magánjog értékeinek továbbvitelét, a polgári jogi viszonyok jogi kereteit. Hatályos jogunk, a 2013-as új Ptk. erősen támaszkodott az itt megvetett alapokra és az így tovább vitt hagyományra – hozzá tette azonban mindazt, amit a mai élet a személyi és vagyoni viszonyokat átfogóan szabályozni kívánó törvénytől megkíván.