Neumann János Egyetem Gazdaságtudományi Kar - Kecskemét

„Szeretem magam csapatjátékosnak nevezni…”

PDF letöltés Cikk nyomtatása E-mail

Almási Fruzsina gazdálkodási és menedzsment szakos, végzős hallgatója karunknak, aki show tánc nemzetközi versenyeken indul a tánccsapatával. Fruzsival táncról, tanulásról, jövőbeni terveiről beszélgettünk.

 

Hogyan tudod összeegyeztetni a tanulást, az edzéseket és a versenyeket?

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az edzéseim idejében sosem volt órám. Kedden és csütörtökönként fél 7-re, pénteken pedig 5-re járok edzésre, a versenyek pedig általában hétvégén vannak. Egyetlen alkalommal hiányoztam az iskolából, de az is a világbajnokság miatt volt. A tanulás mindig beleillett, beleillik a hétköznapjaimba, illetve a hétvégéimbe.


A showtánc területén mi a legnagyobb eredményed, amire igazán nagyon büszke vagy és mi az, amit még el szeretnél érni?

Őszintén szólva én szeretem magam csapatjátékosnak nevezni, így az eddigi legnagyobb helyezésben mért eredményünk az a 2017-es Riesa-i világbajnokság, melyen 4. helyezést értünk el nagy formációban. Igazán vicces szituáció volt, ugyanis tudni kell, hogy külföldön mindenki hatalmas nagy milliós értékű díszletekkel és jelmezekkel, kosztümökkel rendelkezett és lépett színpadra. Mi a kis kecskeméti csapat pedig három összecsukható asztallal és egy babzsákfotellel álltunk ki a zsűri elé. Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, hogy kicsit reménytelenül álltunk ki a színpadra, de talán pont ez adta meg azt a löketet, hogy minden izgalmunkat legyőzve, magabiztosan, „már csak azért is” elven kiálljunk, és mindent beleadva letáncoljuk a koreográfiát. Maga a koreográfia egy paródia, mely azt mutatja be, hogy manapság Hamupipőke keresi a párját és jár asztalról asztalra, de sem az aktakukac, sem a gengszter és sem pedig a bandavezér személyében nem találta meg az igazit. Egy hatalmas nagy cipőt próbál oda mindhárom fiú lábához, természetesen sikertelenül. A történet végén rátalál még egy fiúra, aki a terem sarkában telefonozik, és azt sem tudja, hogy, mi történik a háta mögött. Mindenki örül, ünnepel, hogy Hamupipőke megtalálta a hercegét és így végződik a koreográfia.

Emellett még számomra hatalmas nagy siker volt, amikor előadhattuk a Színvilág című előadást, mely egy jótékonysági műsor volt, amit Varga Donát Bozó készített. Ez egy összetett előadás volt, mely bemutatta a fehér és fekete színt, illetve hogyan születtek a színek. A három fő színhez egy-egy személyiséget is kapcsolt, a piros a nő, a kék a férfi, illetve a sárga a gyermek. A személyek kapcsolatából keveredve alkotott meg különböző koreográfiákat. A piros és sárga kapcsolatából született meg a narancssárga, mely bemutatta az anya és gyermek kapcsolatát, de láthattunk szerelmes jelenetet is a piros és kék között, melyből a lila született és így tovább. Különböző eszközöket használva tettük érdekessé és látványossá az előadást, mint például step, fitness labda, szalagok, botok. Hatalmas élmény volt, hogy gyűjthettünk a fogyatékkal élő gyermekek számára, hogy láthattuk mennyire tetszett nekik az előadás, és hogy milyen boldoggá tettük őket. Mindeközben a kis csapatunk is kovácsolódott és mára már egy nagycsaládnak valljuk magunkat. Számomra ezek a legnagyobb sikerek és eredmények. Amit még szeretnék elérni, hogy szólóban is megmérettethessem magam nagyobb, nevesebb versenyeken, természetesen sikeres helyezésekkel.  Most erre, illetve a tavaszi versenyekre készülök.


Gazdálkodási és menedzsment szakos hallgató vagy. Miért ezt a szakot választottad?

A családommal mindig is úgy vélekedtünk, hogy egy egyetemi diploma bármikor jól jöhet, ezért felvételiztem. Nagyon nehéz helyzetben voltam, mert igen kevés dolog érdekelt és nem igazán tudtam, hogy mi az, ami ténylegesen szeretnék csinálni. Szerintem nagyon nehéz 18 éves fejjel eldönteni, hogy mit csinálnék szívesen életem végéig. Nagyon sok fiatal őrlődik, hogy olyat válasszon, amit szeret, bár kevesebbet fizet, vagy igenis azt válassza, ami hosszútávon több jövedelmet ad. Azért döntöttem végül e szak mellett, mert szerintem nagyon hasznos tudni, hogy mi is zajlik a gazdaságban, az országunkban. Nagyon sok felnőttnek sincs fogalma ezekről a kérdésekről, ezáltal pedig beleesnek olyan hibákba, amik egyébként elkerülhetőek lettek volna. Szeretnék tájékozott lenni és szeretném érteni, hogy mi is történik a nagyvilágban.

Idén fejezed be alapszakos tanulmányaidat. Mik a jövőbeni terveid?

Ha csak egy dolgot kellene kiemelnem abból, amit eddig tanultam, mind az élettől, mind az iskolától, az az, hogy muszáj, hogy az embernek legyen jövőképe, legyenek tervei, hosszú- és rövidtávú egyaránt. Az sem baj, ha ezeket leírjuk és mindig szem előtt tartjuk. Az én rövidtávú terveim között az szerepel, hogy elkészítsek egy koreográfiát édesapám tiszteletére, hogy ezt a történetet meg tudjam osztani az emberekkel. Szeretnék majd azzal a koreográfiával is minél több helyen megfordulni. Tanulni, és tapasztalni a jó előadásmódról. Más részről pedig a diploma, a sikeres diploma – mosolyog Fruzsi.
A jövőbeni terveim között szerepel, hogy találjak egy jó munkahelyet, egy jó beosztással. Tudjak gyűjteni, és elkezdeni a saját kis életemet. Továbbra is meg tudjam tartani az egyensúlyt a tánc és a munka között. Természetesen hosszú távú tervek között szerepel a családalapítás. Szeretnék utazni, tapasztalatokat szerezni, új kapcsolatokat építeni, minél több emberrel beszélgetni. Terveim között szerepel, hogy úgy általánosságban legyen egyensúly az életemben, fontosnak tartom azt a mondást, hogy ép testben épp lélek lakozik.