Neumann János Egyetem Gazdaságtudományi Kar - Kecskemét

Pénzre váltott klímavédelem

PDF letöltés Cikk nyomtatása E-mail

Az Európai Unió emisszió kereskedelmi rendszerének (ETS: Emissions Trading System) a neve lehet, hogy nem hangzik izgalmasan – annál fontosabb viszont a célja. Mármint az, hogy a gazdasági szereplőket klímabarát technológiák alkalmazására ösztönözze. Az árakkal azonban mindig is problémák voltak, és jelenleg az a nagy kérdés, hogy a reformoknak köszönhetően az ETS továbbra is az EU klímapolitikájának zászlóshajója marad-e. Ami mindannyiunk alapvető érdeke lenne – és ez az a pont, ahol megjelennek a képben a gazdasági megfontolások.

 

 

Szennyezési jogokat vegyenek!

Az iparosodás előrehaladtával az üvegházhatású gázok (pl.: CO2, CH4, N2O) aránya a légkörben folyamatosan nő, és pontosan tudjuk, hogy ennek milyen, káros hatásai vannak az éghajlatváltozásra. A szennyezési jogok piaca költséghatékony és gazdaságilag eredményes utat kínál ezzel kapcsolatban. Az elméleti modell szerint a piac résztvevői között szétosztják az adott időszakra vonatkozó kibocsátási jogokat, miközben az a cél, hogy a megengedett üvegházhatású gáz kibocsátási szint az egyes szereplőknél az idő előrehaladtával egyre alacsonyabb legyen. Ha egy szereplő túllépi a számára engedélyezett kibocsátási szintet, a szükséges kvótákat megvásárolhatja egy olyantól, aki fölösleges kibocsátási joggal rendelkezik. A piaci mechanizmus így biztosítja az összkibocsátás csökkenését, mivel először azok a résztvevők fogják a káros emissziójukat visszafogni, akik kisebb ráfordítás árán képesek erre, majd követik őket azok is, akik számára a csökkentés jóval drágább.

 

Ambíciózus célok - problémákkal

Az Európai Unió 2003-ban döntött a nagy, ipari szén-dioxid kibocsátók számára létrehozandó nemzetközi emisszió kereskedelmi rendszer elindításáról.  Az EU ETS a világ legnagyobb ilyen jellegű piaca lett, és mintául szolgál a többi hasonló kezdeményezésnek. Jelenleg a rendszerben résztvevő ipari létesítmények az Unió üvegházhatásúgáz-kibocsátásának mintegy 45%-át adják, és az ETS annak a legfontosabb eszköze, hogy az EU képes legyen teljesíteni ambiciózus céljait a globális klímaváltozás megfékezésével kapcsolatban.: 2020-ra 20%-kal, 2030-ra 40%-kal kell csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es szinthez képest. Az eltelt, másfél évtizedben azonban számos olyan probléma merült fel, amely könnyen megkérdőjelezheti az ETS sikerességét.

 

Mi a gond a kibocsátási egységek árával?

A szén-dioxid kvóták (EUA) piaci ára a kezdeti időszaktól eltekintve folyamatosan alacsony szinten van: 2011-ben 10 € alá csökkent és azóta sem lett nagyobb. Ami nem éppen jó hír, mert így nem képes ösztönözni az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő beruházásokat, és az is biztos, hogy jócskán elmarad attól a költségtől, amit egy tonna szén-dioxid kibocsátása – a klímaváltozás révén – a társadalomnak okoz. Az ideális árról megoszlanak a vélemények, de általában a mostani több mint háromszorosát (!) tekintik minimálisan elfogadható értéknek, a szén-dioxid emisszió társadalmi költségét pedig átlagosan 40 € körülire becsülik tonnánként.

 

Gazdasági válság és kereslet-kínálati sokk

A kibocsátási egységek árának riasztó esését a 2008-ban kezdődő gazdasági válság okozta, mivel az ipari termelés csökkenésével és így a kibocsátási egységek iránti kereslet zuhanásával járt, miközben a szén-dioxid kvóták ingyenes leosztása a válság előtti szinten maradva jelentős túlkínálatot okozott. 2012-re már kétmilliárd kvóta halmozódott fel a rendszerben. Az egyensúly helyreállításának érdekében 2013-ban 900 millió egység árverésének évekre történő elhalasztásáról döntöttek. 2017 végén pedig döntöttek a piaci stabilitási tartalék létrehozásáról is, amely a fő fegyver lenne a hasonló kereslet-kínálati sokkok kivédésére. Az elemzők azonban szkeptikusak azzal kapcsolatban, hogy ezek az intézkedések vajon elegendőek lesznek-e az árak megfelelő szintjének fenntartásához. Az óvatosabb becslések szerint a szén-dioxid kvóták ára 2018-ban 10 € körül alakulhat, 2030-ra pedig 20-30 € között lehet majd. Ez sajnos kétségessé teszi, hogy az ETS képes lesz-e beváltani a hozzá fűzött reményeket a karbonsemleges gazdaság előmozdításában. És ez bizony nem lenne jó hír sem nekünk, sem az utánunk jövőknek.

 


Bárány Mónika, egyetemi tanársegéd
Menedzsment és Üzleti Kommunikáció Tanszék


Források:

Az Európai Parlament és Tanács 2003/87/EK irányelve
Post-2020 reform of the EU Emissions Trading System, Members’ Research Service, Gregor Erbach, 2017
State of the EU Emissions Trading System 2017 – Sandbag (https://sandbag.org.uk/project/state-eu-carbon-market-2017/)