Neumann János Egyetem Gazdaságtudományi Kar - Kecskemét

„Napról napra érzékelhető, ahogy a tudomány társadalmi pozíciója egyre inkább felértékelődik”

PDF letöltés Cikk nyomtatása E-mail

A koronavírus pandémia márciusi megjelenése szinte napok alatt átalakította világunkat: a gazdaság működését, az üzleti élet kapcsolatait éppúgy alapjaiban változtatta meg, mint társadalmi együttélésünk addig ismert szabályait, vagy a tanulás, felsőoktatás rendszerét. dr. Pálinkó Éva, Karunk Menedzsment és Üzleti Kommunikáció tanszékének főiskolai docense, az MTA kutatója szerint az új helyzet a tudományos életre is hatással volt, méghozzá kifejezetten kedvező értelemben: a társadalom az új kihívásokra a tudományoktól várta a megoldást, a kutatók pedig úgy a természet, mint a társadalomtudományok terén hatalmas munkát végeztek annak érdekében, hogy ezeknek az elvárásoknak megfeleljenek.

 

Szociológusként hogyan látja Ön a COVID-19 tudományra gyakorolt hatását?

Ebből a szempontból különleges időszakot élhettünk meg. Napról napra érzékelhető volt, ahogy a tudomány kissé megviselt társadalmi pozíciója egyre inkább felértékelődik. A média elkezdett törekedni a hiteles tudományos eredmények érthető közlésére, az igény a tudományosan megalapozott információkra, és megoldásokra megnövekedett. Thomas Pueyo nem rövid, és nem teljesen magtától értetődő, de profin összeállított cikkeit, grafikonjait világszerte tömegek bogarászták. Közelről láthattuk azt is, hogyan működik a tudomány: apránként, de folyamatosan jöttek a mozaikdarabkák, amikből lassan összeállt a kép azzal kapcsolatban, hogy mi ez az egész, és mit, hogyan kellene csinálni, hogy minimalizáljunk bizonyos veszteségeket. A darabkák nem mindig kapcsolódtak tökéletesen, néha „ütötték” egymást, de végül mégiscsak lett egy egész jó képünk a dolgokról ezek segítségével. A globális népi humor remekül kezelte az ellentmondásos helyzeteket, de az érezhető volt, hogy a társadalom a tudománytól várja a megoldást, és az is, hogy a tudományra számíthatunk.


És a tudományos fokozattal rendelkezők szakmai tevékenységére hogyan hatott ez az időszak?

A tudományos termelés bizonyos tudományterületeken döbbenetesen felgyorsult, és megnövekedett, publikációk tömege vár bírálatra preprintben a vírussal kapcsolatos témákban. Míg a természettudósok elsősorban a védekezési- és gyógymódokat, a vakcinát kutatták, a társadalomtudósok a pandémia és a leállás társadalmi-gazdasági hatásait vizsgálták. Természetesen voltak területek, amelyeket a karantén hátrányosan érintett - például a laboratóriumi infrastruktúrát igénylő vizsgálatok ilyenek.

Persze az egyéni életciklus is hatással volt arra, hogy a kutatók számára mit jelentett ez az időszak, bizonyos hátrányok felerősödtek: a kisgyermekes kutatókat például rendkívül nehéz feladat elé állította az a helyzet, melyben egyszerre kellett helytállni a tudományos és a jelentősen megnövekedett mennyiségű otthoni munkában is.


Az MTA KIK Tudománypolitikai és tudományelemzési osztályán is dolgozik. Ott jelenleg milyen kutatáson dolgozik?

Igen, az idén van ott lezárulóban egy konzorciális OTKA projektünk „Karriermodellek és karrierépítés a kutatás-fejlesztésben” címmel, ezen belül én az ipar-akadémia együttműködésekkel, ennek hazai jó példáival foglalkoztam. Fogalmazzunk úgy, hogy a vírussal kapcsolatos korlátozások nem könnyítették meg interjús kutatásaim lezárását, ráadásul nagyon úgy néz ki, hogy az a horvátországi konferencia, melyre ennek a vizsgálatnak az első eredményeit szerettem volna kivinni, nem lesz megtartva. Persze lesz helyük az eredményeknek, de szeretem a nemzetközi konferenciákat, jó ezzel kombinálni, mint kizárólag publikálni a végén. Ez a tudományos megmérettetés legkellemesebb része.

Hadd mutassam be itt azt a honlapot, amit tudománymetrista kollégáim raktak össze épp egy ipar-akadémia önkéntes együttműködésben, a vírustémához kapcsolódóan: a COVID-19-cel kapcsolatos szerteágazó tudományos publikációkat térképezi fel és strukturálja a jobb kutathatóságért: a COVID tudástérkép és tudásbázis platformot (DOI: 10.14755/COVIDSCIMAP).


Lassan a végéhez közeledünk egy rendkívüli félévnek. Az online oktatás és vizsgáztatás teljesen új műfaj volt mindenki számára. Hogyan élte meg Ön ezeket a változásokat?

Szeretem a személyes kontaktust a hallgatókkal, ezért ebben a helyzetben nekem a hallgatói visszajelzés hiánya volt a legnehezebb. Persze megoldottam, nincs marketinges visszajelzés nélkül: az első pillanattól, folyamatosan, szisztematikusan, a teljes évfolyamtól kértem visszajelzéseket online kérdőívekkel, zárt és nyitott kérdésekkel, pl. arról, hogy van-e megfelelő infrastruktúrájuk, az általam feltöltött anyagokat le tudják-e tölteni, értik-e, jól tudják-e használni. Szerencsére jobbára pozitív visszajelzések jöttek, azt tudom mondani, hogy a hallgatók jól vizsgáztak online tanulásból! Online vizsgáztatásból én is jól vizsgáztam: tanulmányi vizsgáim eredményei a szokásos módon alakultak, a feltételezhetően open-book vizsga ellenére is. A Neptunon át való vizsgáztatás rendszerét ezért megtartanám a jövőben is, annyira jól működött.

Szeretném kiemelni, mekkora segítség volt az oktatásan az, ahogy globálisan a tudományos adatbázisok, és lokálisan az NJE könyvtára kezelte a vírushelyzetet: mind graduális hallgatóim, mind projektfeladatosaim minden szükséges szakirodalomhoz hozzáférhettek az otthonukból. Azért ez nem csekélység, ezúton is köszönjük!


Akkor tehát kimondottan jól alakult az online oktatás?

Igen, nagyon jól, szinte minden hallgatóm levizsgázott, nincs olyan, aki a vírushelyzet miatt maradt volna ki belőle. E mögött persze a szokásosnál jóval több csapat-, és egyéni munka volt az NJE-s munkatársak, és a hallgatók részéről is.

Arról is megkérdeztem a hallgatókat a kérdőívvel, hogy milyen érzéseik, tapasztalataik vannak az online tanulással és a konkrét módszereimmel kapcsolatban – kimondottan sokan jeleztek vissza pozitívan, akik nagyon szerették és jól tudták használni a hangos és részletes ppt-ket, de azért sokan voltak olyanok is, akik a tantermi órákat, a személyességet hiányolták.

Az igazat megvallva, bármilyen jól is alakult végül ez a félév, gondolom, nem lepem meg, ha kifejezem, mennyivel szívesebben tartok előadást az egyetem nagyelőadójában kétszáz, izgő-mozgó hallgatónak, mint otthon, a laptopomnak…