Neumann János Egyetem Gazdaságtudományi Kar - Kecskemét

Módszertan, élmény, innováció konferencia az MCC-n

PDF letöltés Cikk nyomtatása E-mail

Módszertan, élmény, innováció - Jó gyakorlatok általános- és középiskolai tanároknak címmel került megrendezésre 2019. április 26-án, a Mathias Corvinus Collegium szervezésében az a konferencia, amelyen Karunk oktatója Dr. Tanács János is meghívott előadóként vett részt. A rendezvényről és az ott szerzett tapasztalatairól kérdeztük.

 

Mi volt a program célja, amelyen előadóként vettél részt?

A Mathias Corvinus Collegium számos oktatási program (Fiatal Tehetség Program, Középiskolás Program, honi és erdélyi Egyetemi Program, Roma Tehetség Program) révén képez hozzáadott értéket az oktatás alap-, közép- és felsőfokú szintjén. Én az Egyetemi Program Érveléstechnika kurzusának oktatójaként, valamint a Középiskolás Program vitanapjának előadójaként veszek részt a munkában. A konferencia célja, hogy az MCC ezen programjaiban felgyűlt pedagógiai, tehetséggondozási és módszertani tapasztalatokat adja át az innovációra nyitott általános iskolai, középiskolai tanároknak, illetve minden nyitott érdeklődőnek.

 

Mit tapasztaltál, érdeklődő és befogadó tanárok jöttek el erre a rendezvényre? Van nyitottság az ő részükről, hogy az Z generáció részére új módszerekkel adják át a tudást?

Aki szabadidejéből vagy elfoglaltságait átszervezve egy teljes péntekjét áldozta a konferenciára, nyilvánvalóan érdeklődő, motivált tanárok közül való. A vitakultúra, érveléstechnika kapcsán az a tapasztalatom, hogy van, aki már beépítette oktatási módszertanába, ők közvetlenül ebben akartak megújulni, tovább fejlődni. Bár az érettségiben van érvelő feladat, a pedagógusképzés keretében nincs szisztematikus képzés ezen a területen. Ezért sokak számára ez elsődleges tájékozódási terepként funkcionált. Utóbbiak számára kettős volt a kérdés: mi a vitamódszertan lényege és hogyan tudom úgy integrálni a tananyagba, hogy nekem is autodidakta módon kell beletanulnom?

Egyetemi oktatóként, hogyan látod, más módszertannal, élménnyel, innovatívan kell a hallgatóság felé fordulni? Te hogyan teszed az előadásaidat befogadhatóbbá?

Divatos fogalom a gamifikáció, de ezt nem a hallgatóknál, hanem magunknál kell kezdeni, magunkat kell oktatóként gamifikálni. Ez jelenti azt, hogy kísérletezem is az oktatással: a szilárd, bevált dolgok mellett mindig csinálok újat is. Ez abban is segít, hogy én ne se unjam meg. Másrészt az oktatás sok szempontból fiktív, preparált helyzetekkel dolgozik, ezért fontos és jó játék igazi tétre menő szituációkat létrehozni. Ilyen volt ebben a félévben, amikor az NJE GTK harmadéves gazdálkodási és menedzsment szakos hallgatóival sor került egy tárgyalásra az érvelés- és tárgyalástechnika óra keretén belül a félévközi pontok kiosztásának elveiről. Ez nekik is a bőrükre ment, nekem is, ettől volt élményszerű.

 

Az MCC-n évek óta tartasz középiskolásoknak előadásokat és workshopokat. Mondhatjuk, látod őket a kíváncsi érdeklődőtől a pályaválasztásig. Milyen eltérések figyelhetők meg az elmúlt 5-8 vagy akár 10 évben?

A technológiai eszközök elterjedése kapcsán a vészharangot szokás kongatni, meg hogy ez negatív módon befolyásolta az oktatás feltételeit. Azt, hogy emiatt nehezebb lenne a dolgom az MCC-s hallgatókkal, hogy „kütyüznek”, nem érzékelem. Ugyanakkor egy okostelefon azt a lehetőséget is magában rejti, hogy egy vitában gyorsan lehet ellenőrizni, amit a másik mond, ezért nehezebb adatokkal blöffölni. Ez 10 éve nem volt így. Ha csak 15 percük van egy vitára készülni, a tények szintjén ennyi idő alatt könnyebb képbe kerülni, mint mondjuk 10-15 éve.

Visszatérve a konferenciára. Olyan neves és híres előadók is szerepeltek rajta, mint Kádár Annamária hazai mesepszichológia úttörő alakja. Mit gondolsz, a jövő generációját meg lehet még fogni mesékkel? Vagy most már csak a „kütyüzés” megy és ez lesz az oktatás fő iránya is?

A mese általánosítva történet. Én nem meséket mesélek, bár azt sem tartanám kizártnak, hogy ez meg fog történni. De az igaz, hogy történetorientált, történet-befogadó lények vagyunk, és az esettanulmányokat, sztorikat, példákat én is a lényeg átadására használom. Amit kütyün nézne egyébként, az jó eséllyel maga is történet. Az én dolgom annyi, hogy versenyképes történetet kínáljak. Másfelől meg tudom mutatni, hogy szükség van rám a kütyühöz képest is: mert van, amit csak tőlem kap meg. És én helyből 3D-s vagyok. Miattam lehet a fő irány, úgyis megtalálom azt, ahol én vagyok benne a többlet.