Neumann János Egyetem Gazdaságtudományi Kar - Kecskemét

Mentoraink újabb beszámolója a csépai diákokkal folytatott munkáról

PDF letöltés Cikk nyomtatása E-mail

A Tanítsunk Magyarországért elnevezésű programban több GTK-s hallgató is részt vesz. Az elmúlt hónapokban folyamatos volt az együttműködés a Tiszakürti Petőfi Sándor Általános Iskola csépai tagintézményével, s nem csak szakmai téren: az iskola egy Teqball asztallal is gazdagabb lett, melynek átadóján ott volt dr. György László gazdaságstratégiáért és szabályozásért felelős államtitkár, Karunk oktatója is. Mentoraink, a Neumann János Egyetemen is vendégül látták kis diákjaikat - az elmúlt időszakról, a mentorprogramban részt vevő diákok fejlődéséről és lelkesedéséről beszélgettünk Pálinkás Nórával és Vizi Renátóval.

 

A program kezdete óta milyen változást figyeltetek meg a mentorált diákjaitokon?

P.N: A program kezdete és az első találkozás óta, sokkal boldogabbak a gyerekek. Nyíltan beszélnek a mindennapokról, megosztanak velünk személyes, családi történéseket, élményeket. Iskolában jobban viselkednek, figyelmesebbek és én személy szerint, úgy gondolom, hogy sokkal motiváltabbak az iskola falain belül is. Rájöttek, hogy sokat érnek és tehetségük utánozhatatlan. Tanulás során is úgy értesültem róla, illetve magam is tapasztaltam, mert volt lehetőségem benn ülni tanórájukon, hogy sokkal jobban teljesítenek és figyelnek az órákon.

V.R.: A mentoráltam anyukájától tudom, hogy komoly tanulmányi javulást ért el a mentorálás ideje alatt, mely valószínűleg annak is betudható, hogy mindig próbáltunk egy kis tanulást is becsempészni a sok szórakozás mellett. Érzésem szerint nem csak tanulás terén sikerült nagyot alkotnunk, hanem a kezdeti zárkózottságot is sikerült teljesen megszüntetni, hiszen kezdetben nagyon távolságtartóak voltak a gyerekek, de ahogy haladtunk előre az időben egyre inkább baráti viszony alakult ki az egész osztállyal.

 

Kimondhatjuk, hogy szorgalmasabban tanulnak az iskolában a gyerekek?

P.N: Személyes álláspontom szerint, egyértelműen igen. Ha kellett mentortársaimmal együtt, közösen magyaráztuk nekik, még délután négy órakor a matematikát, majd mindenki 3-as, 4-es vagy 5-ös körül teljesített. Tanárokkal is volt lehetőségem beszélni és ők is mondták, hogy tapasztalják a változást az iskolában és a jegyeken is.

V.R.: Ahogy az elején is említettem én a saját mentoráltjaimon komoly javulást véltem felfedezni, sokkal motiváltibbak lettek és az órákon is jobban figyeltek. Sose akartunk eredmény kényszert helyezni rájuk, de a háttérből mindig próbáltuk motiválni őket.

Nem olyan régen sporteszközöket kaptak a diákok ajándékba. Hogyan fogadták a vendégeket és a Teqball asztalt?

P.N: Nagyon tetszett nekik ez az egész lehetőség és ajándék. Éltek a lehetőséggel és mindenki kipróbálta, valamint volt olyan is köztük, aki még az interjú lehetőségét is megragadta. Voltak, akik féltek, de utána közösen legyőztük ezt a félelmet és a legjobbat hoztuk ki az adott helyzetből. A gyerekek nagyon jól tudnak azonosulni ezekkel a helyzetekkel.

V.R.: A gyerekek azért egyáltalán nem voltak hozzászokva ahhoz, hogy kamera előtt kell szerepeljenek, de idővel kicsit feloldódtak, bátran próbáták ki az új sport eszközöket. Talán a végére még nyugodtabbak is voltak, mint mi, hiszen nem annyira érzékelték, hogy mit jelent országos tévéadásokban szerepelni vagy egy államtitkárral találkozni. Az életükben korábban is szerepet játszott a sport, melyet a találkozások alkalmával is erősíteni próbáltunk.

 

A csépai látogatások után Kecskeméten is lehetőségetek volt vendégül látni a mentoráltjaitokat. Tetszett nekik az egyetem?

P.N: „A "túrázás" után átmentünk az egyetemre, ahol Sági Norberta tanárnő várt minket, sok, érdekes előadással az egyetem falain belül. Voltunk a GAMF-on, ahol a robotokról hallhattunk és különböző siker élményeket a versenyzéssel kapcsolatban. (szerk.: autó és motor verseny) Majd átmentünk a GTK campusára, ami nagy sikert aratott a gyerekeknél és csak ámultak, hogy milyen szép is az egyetem.

A gyerekek ezt is nagyon élvezték, - és sokan mondták is -, hiszen nem volt korábban hasonló lehetőségük, hogy egy egyetemet belülről, közelebbről megismerjenek. Számos pillanatot ki tudnék még ragadni, de a legfőbb az volt, amikor egy diák mondta, hogy itt szeretne egyszer majd tovább tanulni és nagybetűs álmait véghezvinni.

V.R.: Sosem fogom elfelejteni, hogy az új Campus nagy előadójába pont olyan meglepettséggel és megszeppenve léptek be, mint anno mi léptünk a nyílt napon. Ekkora előadó termet valószínűleg nem láttak még életükben. Azzal kapcsolatban is aggodalmukat fejezték ki, nehogy leessen a tőzsdetojás, ami számunkra vicces helyzet volt, de belegondolva mikor mi álltunk először előtte, akkor mi is hasonló gondolatokkal küzdöttünk. Emellett lehetőségük volt megnézni egy robotika előadást, illetve találkozni a Kenji és a KEFO motorsport munkatársával és egy-egy elkészült motort és autót megtekinteni, melyek a korábbi években szálltak versenybe.

Milyen programokat terveztek még a nyáron? Lesz nyári szünet, vagy folytatódik a közös munka?

P.N: Terveztünk a gyerekekkel programot nyárra is, mégpedig közös pikniket Csépa legszebb helyén, de emellett szóba jött egy kirándulás Tiszaugra. Utóbbira személy szerint nagyon kíváncsi vagyok és a gyerekek megígérték nekem, hogy megmutatják ott is a legszebb helyeket. Napi szinten tartjuk velük a kapcsolatot, kisebb nagyobb sikerekkel, de tudják, hogy bármikor számíthatunk egymásra, plusz közös videó hívásokat is tervezünk.

V.R.: Nyári szünet mindenképp lesz, de nem hosszú. Számunkra, mentoroknak is sok kihívást tartogatott a félév, de a gyerekek sem voltak könnyebb helyzetben. Előzetes terveink szerint a jövőben piknikezünk, strandolunk és hasonló nyári programokat tervezünk. Egy kis mentális pihenés nem árt nekünk a vizsga időszak után. Viszont a programokat a nyáron a hétvégére tervezzük áttenni, hiszen mi mentorok, dolgozunk az egyetem mellett, így csak a hétvégéink lesznek szabadok. Amit a félév során sikerült felépíteni, azt nem akarjuk veszni hagyni, így hivatalosan hiába nem kellene a nyáron mentorálási tevékenységet végeznünk, mi azért mindenképp szeretnénk.


A félév letelte után tervezitek, hogy jövő évben is mentorként segítetek majd a csépai gyerekeknek?

P.N: Nekem sajnos, családi okok miatt (költözés), ez a tervem meghiúsult, de mindenképpen tartani fogom a kapcsolatot a gyerekekkel és továbbra is segíteni őket. Plusz a mentortársaimnak, - az újaknak is – szívesen a segítségükre leszek.

V.R.: Én személy szerint mindenképp folytatom a mentorálást, illetve tudtommal a csapat többségének ez a terve. A diákok most végezték el a hetedik osztályt, így még egy évig a program kötelékébe tartoznak és nekik is jobb, ha nem kell minden félévben más embereket megszokniuk, megismerniük, hanem ugyanazok az ismerős arcok érkeznek hozzájuk mindig. A mentoráltakkal kialakított baráti kapcsolatok olyan értékeket adtak az életünkhöz, amelyet más módon nem szerezhettünk volna meg. Ahogy a félév haladt előre egyre inkább éreztük azt, hogy igénylik a gyerekek, hogy minden héten menjünk, így ezt az értéket nem szeretném - nem szeretnénk - elvenni az életükből.