Neumann János Egyetem Gazdaságtudományi Kar - Kecskemét

Kognitív szabadság?

PDF letöltés Cikk nyomtatása E-mail

 

Kényszeríthető vagyok-e arra, hogy más ember legyek pénteken, mint szombaton? A neurofarmakolgiai szerek (= agyat módosító gyógyszerek) lehetséges következményei nem csupán izgalmas kérdéseket vetnek fel, de elvezetnek az ún. kognitív szabadság problémájához is. És ez az a pont, ahol alapvető fontosságúvá válik az etika, amin nagyon is sok minden múlhat. Attól függően, hogy melyik értelmezést választjuk, akár emberek sorsa is. Mindez alapvetően nem a jog, hanem az etika felől nézve.


Az enyém-e az agyam?

Kezdjük azzal, hogy joga van-e valaki másnak módosítani az agyamat? Például ha látok egy balesetet, kötelezhető vagyok-e arra, hogy vegyek be egy memóriatörlő szert, mert – a gondolatkísérlet kedvéért, és nem foglalkozva azzal, hogy ez mennyire életszerű egy demokráciában  – fontos államérdekek fűződnek hozzá, hogy később ne tanúskodhassak egy bíróságon? És vajon ha szemtanúja voltam egy gyilkosságnak, és ismét csak a megfelelő gyógyszerek segítségével törölni az erre vonatkozó emlékeimet, mert olyan borzalmas élmény volt, akkor meg lehet-e ezt tiltani nekem az igazság nevében?

 

Begyógyszerezlek, hogy bíróság elé állítsalak

Amire egyszerű lenne azt válaszolni, hogy ugyan, ezek csupán a valóságtól elrugaszkodott, mesterkélt kérdések. Az ún. kognitív szabadsággal foglalkozó Richard Glenn Boire még a 2000-es évek elején arra hívta fel a figyelmet, hogy – legalábbis bizonyos esetekben – már megvan a beavatkozás lehetősége. És ez azért problémás, mert a saját agyunkhoz való jog a legalapvetőbb. ha kívülről bele lehet nyúlni, akkor az olyan alapjogaink sem maradnak meg, mint a szólás- vagy éppen a gondolatszabadság. És éppen ez a probléma került elő, amikor az USA-ban az volt a kérdés, hogy egy Sell nevű, mentális problémákkal küzdő vádlottat vajon kényszergyógykezelésre lehet-e kötelezni azért, hogy aztán tiszta tudattal állíthassák bíróság elé?

A Legfelsőbb Bíróság válasza pedig az volt, hogy nem, és ha mi is így gondoljuk, akkor ennek akár örülhetnénk is. Sajnos azonban nem értünk a problémák végére. Az igazán alapvető kérdés ugyanis az, hogy amikor az agyunk (gondolkodásunk) szabadságáról beszélünk, akkor valójában mit is értünk ez alatt? És az etikának legalább két alapvető, egymással  összeférhetetlen válasza van, ahol az egyik elfogadása mintegy automatikusan érvényteleníti a másikat – és fordítva.

 

Nem mindegy, hogy negatív vagy pozitív szabadság

A negatív szabadság John Stuart Mill, ismert 19. századi gondolkodó nevéhez fűződő koncepciója – kissé leegyszerűsítve – abból indul ki, hogy akkor vagyok szabad, ha semmi sem gátol a cselekvésben (amíg másoknak nem okozok vele kárt). Szabad vagyok, mert oda utazom, ahová akarok (nem gátolnak meg benne, hogy elhagyjam az országot); mert olyan szexuális életet élek, amilyet szeretnék, amíg a felnőtt és döntésképes partnerem is szívesen veszi a dolgot – és így tovább. Ami, gondolom, elsőre meggyőzőnek hangzik – és az amerikai Legfelsőbb Bíróság is ebből kiindulva döntött.

Csak éppen ott van az ún. pozitív szabadság fogalma is – ezt a filozófus Isaiah Berlin vezette be a 20. században, és eszerint akkor vagyok szabad, ha én hozom a döntést. Nem elég, hogy semmilyen külső erő ne kényszerítsen valamire: ha valaki például alkoholista vagy drogos, akkor a pozitív szabadság értelmében elvonóra kell küldeni, mert nem „ő” az, aki újabb és újabb adagokat akar valamiből, amit aztán tönkreteszi, hanem a függősége. Röviden: a szabadságuntól nem csak „külső”, hanem „belső” erők/hatások is megfoszthatnak minket.

A kognitív szabadság hívei a John Stuart Mill-i megközelítést fogadták el – viszont ha mi Berlinét, akkor Sellt gyógykezelni kell és bíróság elé kell állítani. Tehát egyértelmű válasz nincs – csak egy feloldhatatlan ellentét, és végső soron mi döntünk.


Dr. Galántai Zoltán, egyetemi docens
Közgazdaságtan és Jog Tanszék


Források:

http://www.cognitiveliberty.org/

http://www.nytimes.com/2003/06/21/arts/if-sanity-is-forced-on-a-defendant-who-is-on-trial.html

https://plato.stanford.edu/entries/liberty-positive-negative/