Neumann János Egyetem Gazdaságtudományi Kar - Kecskemét

Hétköznapi gazdaság, hétköznapi statisztika – vezetői engedély, te drága 2.

PDF letöltés Cikk nyomtatása E-mail


Az előző blogbejegyzésemben megmutattam, hogy az átlagkeresetekhez viszonyítva ma kb. 1,5-ször annyiba kerül egy jogosítvány, mint 25 éve. Most pedig nézzük meg, hogy mi a helyzet az áremelkedéssel – általában véve is.


Mennyivel „drágább” ma – minden?

Az árak emelkedése a fogyasztói árindex adatok alapján azt okozta, hogy 25 év alatt hozzávetőleg az általános árszínvonal közel a 7,5-szeresére duzzadt. Magyarul – természetesen durva általánosítással élve – manapság minden vásárlói árcédulán kb. nyolcszor akkora számjegy áll, mint ’92-ben. Persze bizonyos területeken ez a növekedés nagyobb, másutt kisebb lehet. Befolyásolhatja az árak alakulását mondjuk további adók bevezetése vagy épp a világpiaci árak változása (akár lefelé is).  A KSH hosszú idősoros adataiból világosan kiolvasható, hogy az „egyéb cikkek, üzemanyagok” fogyasztói ára esetében például huszonöt év alatt – különösen az utóbbi évtizedben – a drágulás elmaradt az általános árszínvonal emelkedésének mértékétől. Ezzel ellentétben a szolgáltató szektor fogyasztói áraiban a drágulás – az élelmiszerek árával közel megegyezően – az általános inflációs szint feletti, majdnem 9-szeres volt a vizsgált időszak kezdetét és végét összevetve. Az is látható a következő ábrán, hogy az élelmiszerek fogyasztói árainak emelkedési üteme 2006-2007-ben, a szolgáltatások fogyasztói árainak dinamikája viszont már a 2000-es évek elején lehagyta az általános árszínvonal emelkedését. A háztartási energia árváltozásait most nem is firtatjuk, de az érdekesség kedvéért ezt is feltettem a következő diagramra.

Forrás: saját szerkesztés a KSH adataiból



És akkor megint a jogosítvány… meg a nominális kereset

A jogosítvány esetében az árváltozás nominálisan az 1992. évi bázisról legalább hússzorosra tehető, miközben a fenti adatok alapján az átlagos árszínvonal és különböző szektorok árainak emelkedése is - miként a fentiekben láthattuk - csupán 8-11-szeresen „indokolná”.

 

2. megállapítás: kijelenthetjük, hogy a drágulás üteme a jogsi árcéduláját tekintve jóval az általános infláció miatti, átlagos árváltozások felett ment végbe, annak a két és félszerese volt.


Az általános árszínvonal emelkedésében tudjuk be most az autósiskola vagy vállalkozó beruházási és dologi költségeit érintő áremelkedést is (gépkocsi vételára vagy lízingje, biztosítások, átalakítás, üzemanyag, gépkocsi amortizáció, adóterhek változása, tananyag drágulása stb.), vagyis ezen tételek drágulását egyenértékűnek feltételezzük az általános inflációval. (Nyilvánvalóan ismét egyszerűsítéssel élve, például nem vizsgáljuk a társasági illetve a személyi jövedelemadó szabályainak változását sem.)

A jogosítvány megszerzésének árát tovább befolyásolja a tanfolyamok és a gyakorlati órák árában a magas élőmunka-igény is. Az átlagkeresetek emelkedését már említettem fejtegetésem első részében, így csak utalnék arra, amit ott nem mondtam ki (de a számokból kiolvasható): az átlagkeresetek negyed évszázad alatt nominálisan kb. 13-szorosukra növekedtek.

Távolítsuk el most a játék kedvéért az inflációt az átlagkeresetek növekedéséből és azt kapjuk, hogy a bruttó és a nettó havi átlagkeresetek az inflációtól megtisztítva az 1992-es szinthez képest az ötszörösükre növekedtek. Vagyis ha az árak az 1992-es szinten változatlanul maradtak volna, és a keresetek eközben mégis ugyanúgy növekednek, akkor 2017-ben ötször annyit tudtunk volna fogyasztani az átlagkeresetből.  

 

3. megállapítás: ha figyelembe veszem, hogy a gépjármű-oktató keresete igazodjon az átlagkereset emelkedéséhez, akkor nominálisan kb. 13-szor, infláció nélkül 5-ször akkora jövedelem szavazható meg neki. 


 

Szumma, vagyis összegezve:

Megállapításaink lakonikusan és röviden a következők voltak:

A statisztika eszközeivel „bizonyítottam” (vagy legalább bizonygattam), hogy az általános árszínvonal emelkedését és a bérjövedelmek ugyancsak nem vitatott növekedését elfogadva is, mindezek dacára is kimutathatóan, más termékek vagy szolgáltatások drágulását jelentősen meghaladta a jogosítvány árának hússzorosra növekedése az elmúlt 25 év alatt. Jóval többet kell fizetni a jogosítványunk megszerzéséért, mint azt pusztán a fenti jellemzők alapján elméletben várhatnánk. Különösen igaz ez, ha nem a példában vett 160 ezer forintért, hanem még drágábban kapjuk meg a vágyott okiratot.  

 

Konklúzióm a gondolatmenetet és a számítást szikár logikával visszafordítva: ha a jogosítvány megszerzésének, mint szolgáltatásnak a fogyasztói ára pusztán az eddig tárgyalt generális tényezők változásától függött volna, azt várhatnám el, hogy elméletben ma egy jogsi kb. 90 – 110 ezer forintba kerüljön.


A különbözet a nem tárgyalt tényezők sorából, na meg persze az árazási többletből adódik, amelyet immár további közgazdasági szempontok (emlékezzünk meg itt csak a legegyszerűbbről: kereslet / kínálat) alapján alakítanak a szolgáltatók. Amikor én voltam 17-18 éves, az érettségiző gimnáziumi osztályomban velem együtt összesen hárman szereztünk jogsit. Ma hogyan állunk ezzel? A válasz az, hogy a 17-18 éves korosztályban megugrott a kereslet a jogosítvány iránt. Ugyanakkor az is fontos szempont, hogy a korosztály népességen belüli létszáma és az autósiskolák, oktatók száma is változott. Ezek a tényezők a piac nagyságára nézve kínálhatnak további szempontokat az árváltozás magyarázatához, egy másik elemzésben.

Persze mindezek sok általánosítást és egyszerűsítéseket tartalmazó fejtegetések, amelyekben van bizonytalanság. Hogyne volna. De ha belegondolunk, a leírt számításom minden eleme egyfajta kockázatkerülő minimum értékkel számol, így nyugodtan elfogadhatjuk azt a jelenség „valóságtól nem elrugaszkodott”, mégis következetes matekos megközelítésének, a statisztika egyszerűbb eszközeinek szemléltetésére. Ha pontosan képesek lennénk megfigyelni valamilyen jelenség minden elemét és előfordulását, akkor az már nem statisztika, hanem a tények részletes nyilvántartása lenne.  


Dr. Kárpáti József, tudományos munkatárs
Közgazdaságtan és Jog Tanszék

 


Források:

Magyar Statisztikai Évkönyv 1992, KSH, Budapest

KSH 2.1.44. Stadat tábla – az alkalmazásban állók havi nettó átlagkeresete a nemzetgazdaságban

http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qli030.html

KSH 2.1.35. Stadat tábla – az alkalmazásban állók havi bruttó átlagkeresete a nemzetgazdaságban

http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qli012b.html

KSH 3.4. Stadat tábla – fogyasztói árindexek 1960-

http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_hosszu/h_qsf001.html