Neumann János Egyetem Gazdaságtudományi Kar - Kecskemét

Hétköznapi gazdaság, hétköznapi statisztika – vezetői engedély, te drága 1.

PDF letöltés Cikk nyomtatása E-mail


Jogász-közgazdászként és statisztikusként régóta igyekszem a statisztika eszköztárát nagyobb közönséggel is megismertetni. Tehát most is egy olyan témát választok, amely a maga nem bonyolult módján jól tudja szemléltetni, hogy a statisztika, a hivatalos statisztikai információ manapság az élet minden terén az egyik legalapvetőbb tájékozódási pont lehet. Használjuk, nézzük, értsük meg az adatokat – és feltárul a soktényezős hétköznapi valóság! És persze ezúttal a vezetői engedély áráról is megtudhatunk dolgokat.

 

Autóvezetés és átlagkereset – 25 éve


Nem régiben ünnepeltem „B” kategóriás vezetői engedélyem megszerzésének 25. évfordulóját. Az ezüstös jubileum alkalmából levonhattam azt a következtetést, hogy sokat öregedtem, mióta először ültem be a T-betűs autó volánja mögé. Másrészt úgy gondoltam, foglalkozásomhoz híven e jeles alkalomból összeállítok egy egyszerű „statisztikai elemzést” is a témáról. Az idézőjel erősen indokolt, hiszen itt csak néhány összehasonlító számításról és következtetésről lesz szó. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a célom a figyelemfelkeltés az információk megismerése iránt.

Már 17 évesen is megragadtak a fejemben az ilyen adatok, ezért nagyon pontosan emlékszem rá, hogy a jogosítványom megszerzése a tanfolyamok elvégzése (elsősegély, KRESZ, műszaki), majd a gyakorlati órák (Lada 2105-ön) és a szerencsésen elsőre letett vizsgák után, 1992 végén összesen 7980,- Ft-ba került a családomnak Kecskeméten. Az orvosi vizsgálat és maga a papír alapú, már akkor is rózsaszínű jogosítvány rendőrségi kiállítása, meg az igazolványkép készítése sem volt teljesen ingyenes, de csak minimális pénzt kértek érte.

A teljes munkaidőben foglalkoztatottak átlagkeresete ebben az évben a KSH adatai alapján havi 22.294,- Ft volt, a nettó havi átlagkereset 15.628,- Ft. A jogosítványom megszerzése tehát a korabeli egyhavi bruttó átlagkereset 36 százalékát, a nettó havi átlagkeresetnek pedig 51 százalékát tette ki.

 

 

Na és mit gondolunk: ma mennyibe kerül?


Mai viszonyok között ugyanennek a „B” kategóriás jogosítványnak a megszerzése – a rendkívül széles piaci szórás miatt csak becsült adatból kiindulva – alsó hangon legalább 160 ezer forint. Eltérés ettől lehet szélsőséges esetben még lefelé is, de a köztudatban ennél inkább magasabb, sőt, olykor jóval magasabb számok szerepelnek. Előfordul, hogy egy-egy 300 ezer forint körüli összegről hallani, különösen, ha sok gyakorlati pótórát kell venni. Ennek tényezőit és indokait most az „elemzésen kívül” hagyjuk és szükségképpen általánosítunk. 

Hogy párhuzamot vonjak a 25 évvel ezelőtti jogosítvány és a mai jogosítvány pénzügyi terhei között, most elegendő a statisztikai következtetések szempontjából, ha az ismert legalacsonyabb összeggel végzek el egy néhány összehasonlítást.

160 ezres összköltséggel számolva tehát a jogosítvány megszerzése, a KSH által 2017-re számított 276.065,- Ft-os bruttó átlagkeresetnek az 58 százalékát, avagy a kimutatott nettó 197.516,- Ft-os összegnek 81 százalékát teszi ki. A negyed századdal ezelőtt szerzett jogsimhoz képest a mai jogosítvány anyagi terhe, a nemzetgazdasági havi átlagkeresetből kiharapott szeletet tekintve több, mint másfélszerese a 25 évvel ezelőtti anyagi tehernek.

 

 

Igen, ma drágább…


Azt természetesen illik megemlíteni, hogy a nemzetgazdasági átlagkereset is igen széles skálán mozgó adatokból áll össze. Így pl. a nettó keresetek tekintetében 2017-ben a nemzetgazdasági áganként számított átlag is önmagában 134 ezer és 373 ezer Ft közé eshet, illetve területi különbségek is jócskán akadnak. Mégis, ennek a bizonytalanságnak az elfogadása mellett is megállapíthatjuk, hogy a jogosítvány megszerzésének terhe a havi átlagkeresethez képest kimutathatóan, érezhetően nőtt.


1. megállapítás: a nemzetgazdasági átlagkeresettel rendelkező fiktív állampolgárt alapul véve, ma a jogsi megszerzése több mint másfélszer akkora pénzügyi terhet jelent, mint 25 éve. A „Big Mac Index”-hez némiképp hasonlóan, lehetne mondjuk ebből egy éves „Jogosítvány-Indexet” képezni, valahogy így: egy egész éves nettó átlagkeresetből 1992-ben kb. 23 darab jogsira futotta volna, míg 2017-ben már csak kb. 15 darab jogosítványt lehetett „fogyasztani”. 


Ezzel belőttük a korabeli és mai arányokat a bérjövedelmekhez mérve, azonban még nem értünk el a végső igazsághoz. Tovább árnyalhatjuk a képet, ha a fogyasztói árindexet (azaz hétköznapi nevén: inflációt) is figyelembe vesszük, és megpróbáljuk az átlagkereset nominális növekedése mellett egy másik, statisztikai eszközökkel mérhető jelenséggel is összehasonlítani a jogosítványunk árának drágulását.

Vajon a többi termékhez és szolgáltatáshoz képest átlag felett vagy átlag alatt változott a jogosítványunk árcéduláján szereplő összeg 25 év távlatában? A következő blogbejegyzésben ezzel a kérdéssel folytatjuk (és a felhasznált forrásokat is akkor adjuk majd meg).


Dr. Kárpáti József, tudományos munkatárs
Közgazdaságtan és Jog Tanszék