Neumann János Egyetem Gazdaságtudományi Kar - Kecskemét

Élmény itt lenni! – Tóth Teodóra Olaszországból jelentkezik

PDF letöltés Cikk nyomtatása E-mail

Tóth Teodóra, gazdálkodási és menedzsment alapszakos hallgató, aki Erasmus+ ösztöndíjjal fél évet Olaszországban tölthetett. Tanulmányairól, pandémiás helyzetről, olasz nyelvről, kultúráról és ételekről beszélgettünk.

 

Erasmus félévedet Olaszországban töltöd. Miért éppen erre a csodaszép országra esett a választásod?

Fiatalabb koromban másfél évet éltem Olaszországban a családommal és már akkor tudtam, hogy mindenképpen szeretnék még visszatérni. Így hát igazából számomra csak az volt kérdés, hogy az országon belül hova is utazzak. Továbbá azért választottam Olaszországot, mert a nyelvtudásomat szerettem volna fejleszteni, elmélyíteni, amit a nagyon jó tanároknak köszönhetően sikerül is. Ezenkívül nagyon szeretem az olasz ételeket, az olasz emberek nyitottságát, s azt a melegséget, végtelen boldogságot, amit árasztanak magukból.

 

A járványhelyzet nem könnyítette meg az utazásodat. Mi fogadott februárban, amikor kiérkeztél és hogyan alakult ilyen szempontból az ösztöndíj alatti időszakod?

Olaszországban a régiók különböző színekbe vannak sorolva: vörös (legszigorúbb, mikor a házat is csak engedéllyel lehet elhagyni), narancssárga, citromsárga és fehér (semmiféle korlátozás nincsen). Mikor kijöttem februárban Lombardia – a tartomány, ahol én tartózkodom – citromsárga volt. Nagyon örültem neki, hiszen az éttermek, kávézók nyitva lehettek, tele voltak az utcák emberekkel, nagyon jó hangulat uralkodott mindenhol. Utazni is lehetett. Azonban március elején narancssárga színű besorolásba került Lombardia, s rá két hétre vörös zónává változott. De a templomok a vörös zónában is nyitva voltak, ez óriási boldogság volt számomra. Azért ekkor egy picit megi is ijedtem, mert húsvétra mindenképpen szerettem volna hazajönni a családomhoz, viszont nem tudtam, hogy ez megoldható lesz-e, vagy sem. Szerencsére sikerült haza utaznom, aminek nagyon örültem. Visszatérésem után nem sokkal újra citromsárga besorolásba került Lombardia. Újra nyitva az éttermek, kávézók, múzeumok. Lehetőség van az utazásra, a csoda helyek fölfedezésére. A különbség most az, hogy itt mindig és mindenhol kell maszkot hordani. Ezenkívül azonban nem igazán van olyan korlátozás, amit én érzékelek.

Az olasz kultúra, nyelv és városok önmagukért beszélnek. Milyen élményekkel gazdagodtál? Mit emelnél ki ebből a pár hónapból?

Amit legelsőként kiemelnék az a sok mosoly. Rengeteget nevetnek és mosolyognak az olaszok. Amilyen vehemenciával vitatják meg eltérő véleményeiket, ugyanolyan intenzitással élik át az örömöt, a boldogságot, a szeretetet is. Csodálatos ezt látni, átélni, érezni.

Ezenkívül az utazásokat emelném még ki. Amikor csak lehetőségem nyílt rá, igyekeztem fölfedezni és meglátogatni valami számomra új, csodaszép tájat. Jártam a Lago di Lugano partján fekvő Porto Ceresio városában, továbbá voltam Bagolino-ban, mely kis város a hegyek között található, rendkívül sziklás részen, Magyarországon úgy gondolom ilyen helyre nem is építenének várost, mint ahol Bagolino található. De talán pont emiatt volt bámulatos és káprázatos a számomra. Meg persze az ott készített és több hónapig, évig érlelt Bagoss-i sajt. Még most is érzem az egyedülálló ízét, no meg az illatát. Többek között jártam még Saló-ban, Sirmione-ban és Milánóban is és több tavat is meglátogattam, köztük: a gyönyörű színekben pompázó Lago Maggiore-t, a magával ragadó Lago di Garda-t és a fölötte megbúvó, káprázatos Lago di Tenno-t. Illetve itt, a város közelében lévő Lago di Varese sem maradthatott el, ahova biciklivel tekertem el. Odafelé egyszerű volt, mert végig lejtőn vezetett az út, persze visszafelé már annyira nem volt ilyen kellemes az út. Emlékezetes maradt, az biztos.

Úgy gondolom, Olaszországban bármerre indul el az ember, rövid időn belül biztosan valami olyan dologra bukkan, amiben csodálkozni lehet. Legyen az egy gyönyörű tó, hegyes vidék, ókori városrész, ezeréves templom, vagy akár egy egyszerű, de annál finomabb tészta, netán egy igazán ízletes fagyi. Igazi „dolce vita”.

Mennyire volt nehéz összeegyeztetni a kinti és az itthoni órákat? Könnyebbség vagy nehézség volt az online oktatás? Olaszországban volt személyes kontaktóra?

Voltak óraütközéseim, de mindent meg lehet oldani, így ezt is sikerült. Sajnos itt kint sem volt kontaktórám, minden az online világban zajlott. Ez a sűrű órarend miatt könnyebbség volt, de ettől függetlenül nagyon örültem volna neki, ha személyes jelenléttel járó órák is vannak.

 

Az Erasmus féléved alatt számos új barátra tettél szert. Inkább olasz vagy külföldi diákokkal volt lehetőséged összeismerkedni?

Is-is. Olyan kollégiumban élek, ahol külföldiek és olaszok is vannak egyaránt. A jó az, hogy a külföldi nemzetiségű diákokkal is olaszul kommunikálok, ezáltal sokat tudunk tanulni egymástól és segíteni egymásnak. Továbbá megismerjük egy picit a különböző kultúrák sajátosságait, mesélünk és jókat mosolygunk.

 

Lassan a vége felé közeledik a külföldi tanulmányod. Tervezed, hogy maradsz, vagy esetleg később még visszatérsz?

Még három hétig vagyok itt kint, utána megyek haza. Most nem tervezek itt maradni tovább. Visszatérni azonban mindenképpen szeretnék! A családom 2022 februárjában újra azt tervezi, hogy kiköltözik Olaszországba egy fél évre, így nem kell sokat várnom, hogy újra az országban lehessek. Biztos vagyok benne, hogy – ha lehetőségeim úgy engedik – nem akkor fogom utoljára látni Olaszország káprázatos tengerpartjait és gyönyörű hegyeit. Élmény itt lenni!

 

Bagolino

 

Como

 

Lago di Tenno

 

Milano

 

Porto Ceresio