Neumann János Egyetem Gazdaságtudományi Kar - Kecskemét

Az idő, a beteg király és a szerződésértelmezés

PDF letöltés Cikk nyomtatása E-mail


Szerződést írni tudni kell, kivált hosszútávra szólót, mint amilyen a bérleti- vagy a hitelszerződés. Az idő a legnagyobb kockázat. Ezért noha tökéletes hosszútávú szerződés nem létezik, ennek oka nem feltétlenül az egyértelműség hiánya. Sőt. Íme, egy viszonylag egyszerű példa miként működik a jog logikája, ha értelmezni kell a történteket.

 

A megállapodás

A (alperes) írásban megígéri F-nek (felperesnek), hogy ad 75 fontot, cserébe F írásban megígéri A-nak, hogy a megállapodástól számított 6-7. napon A használhatja F lakásának bizonyos szobáit. A előlegképpen ad F-nek 25fontot. A megállapodás és a teljesítés között eltelik 6 nap. A 6. napon pedig A és F csalódottan állapítják meg, hogy a megállapodás okafogyott. De F továbbra is követeli A-tól a 75-25 = 50 fontot.

Sokaknak egyértelmű ez a megállapodás: A tartozik F-nek, mert megígérte, le van írva. Másoknak kevésbé egyértelmű: miért is tartozna valaki valamiért, ami nem teljesül s ezt a felek egyike sem vitatja, még akkor is, ha ez nincs így leírva.

Kinek van igaza? Vagy másként fogalmazva, ki viselje a szerződés ellehetetlenülésének a kockázatát? A felek akarata, ha ez a fontos, csak és kizárólag a szerződés szavaiból következtethető ki? Noha az ellehetetlenülés persze többféle lehet, íme, egy jogeset.

 

A történet

VII. Edward (angol) király koronázását 1902. június 26-27-ére tűzték ki. A parádé útvonala érintette az 56A, Pall Mall, London sz. alatti házat is. Itt lakott Paul Krell. C.S. Henry 1902. június 20-án levélben jelezte, hogy bérbe venné Mr. Krell utcára nyíló ablakos szobáit június 26-27-én a nappali órákra. Mr. Krell válaszlevelében a szobákért erre az időre 75font bérleti díjat kért. Mr. Henry 25font előleget fizetett.

Történt azonban, hogy a király megbetegedett, s a koronázási ceremóniát el kellett halasztani.

Mr. Krell követelte Mr. Henrytől a megállapodás szerinti 50 font megfizetését, ám Mr. Henry úgy gondolta, hogy őneki járna vissza az előlegként kifizetett 25 font.

Ezek voltak a tények.  

Per lett. Elsőfokon Mr. Krell nyert. Mr. Henry fellebbezett, s részben nyert. Nem kellett kifizetnie a maradék 50 fontot, de nem kérhette vissza az előleget sem.

Ez volt tehát az ítélet. A magyarázat pedig az, hogy az elsőfokon eljáró egyes bíró a common law szigorú értelmezésének megfelelően ítélkezett, a másodfokon döntő bíró viszont, a római jogi alapelvekkel és precedens kiterjesztésével, illetve a felek szerződéskötéskori akaratából kiindulva, egy másik eredményre jutott.

 

Az értelmezés

A szerződés szövege a fent idézett két levél volt csupán. Ezek egyikében sem volt utalás a koronázási ünnepségre, így a szavak általános és feltétel nélküli értelmezése alapján Mr. Krell jogosult volt Mr. Henrytől követelni a bérleti díjat. A felek nem nyilatkoztak arról, mi legyen, ha akadály merülne fel a teljesítés során, ezért a bíró nem tudta kiolvasni a szövegből, hogy ellehetetlenülés esetén, ne kellene a feleknek a szerződés szerint eljárni. Márpedig mentesülési lehetőség híján, az alperesnek fizetnie kell. A bíró tehát kizárólag a szerződés szövegét vette alapul a felek akaratának megállapításakor.

Másodfokon azonban a bíróság a szerződést tartalmazó leveleket úgymond kontextusában elemezte, és megállapította, hogy noha a szövegben valóban nincs semmilyen utalás a koronázási ünnepségre, mégis, a tanúvallomásokból egyértelműen kiderült, hogy Mr. Krell maga hirdette meg bérbevehetőnek lakásának szobáit, csak és kizárólag eme időszakra, nappalra, s hogy erre a hirdetésre reagált Mr. Henry. Azaz a felek egyértelműen a koronázási ünnepség miatt és annak idejére gondolták a bérleti szerződést megkötni. A bíróság javasolt tesztje szerint az alábbi lépéseket kell eldönteni.

  1. A szerződés célja a szerződés alapja is volt-e egyben,
  2. e cél elérése akadályba ütközött-e és
  3. vajon ez az akadály előrelátható volt-e a szerződés megkötésekor a felek által, azaz ésszerűen elvárható lett volna, hogy a felek ezt az akadályt előre lássák,

És, ha 1-2) igen és a 3.) nem, akkor a felek mindketten elbocsátandók a kötelemből.

Az igazi teszt tehát az, hogy a lehetetlenséget előidéző esemény ésszerűen előrelátható- és kivédhető-e a szerződéskötés pillanatában. Ésszerűtlen lenne ugyanis elvárni, hogy egy olyan szerződés, amelynek alapja és célja is, hogy a felek ugyanannak az eseménynek a bekövetkeztét (koronázás) várják, sőt arra kötnek szerződést, akkor akármelyikük is, de ezen cél ellenkezőjére számítson és azellen védekezzen. A kockázat ekként nem telepíthető csak az egyik félre, a kockázatot tehát itt mindenki maga viseli.

Noha ez a, látszólag, könnyű eset szerződésértelmezése ma is helyes jog, és az új magyar Polgári Törvénykönyvre is igaz, az érvelés és e módszertan más (alkotmány-) szövegértelmezésekben korántsem vitathatatlan még ma sem. És éppen ez a szép a jogban: az, hogy nem csak a törvény betűjének, de egyben a valóság értelmezésének is a művészete


Dr. Pétervári Kinga, egyetemi docens
Közgazdaságtan és Jog Tanszék


Forrás:

Krell v. Henry, 62 L.J.K.B.794, [1900-03] All E.R.Rep.20 (1903)