Neumann János Egyetem Gazdaságtudományi Kar - Kecskemét

„A digitális kommunikáció eltávolította a formalitások nyűgét a mindennapi munkából”

PDF letöltés Cikk nyomtatása E-mail

Március 12-én bezárták kapuikat az Egyetemek, de a munka nem állt meg, sőt egy új helyzetre, új oktatási metódusra kellett az oktatóknak napok alatt felkészülniük és átállniuk. Dr. Lakatos Máriával, Karunk, Pénzügy és Számvitel Tanszékének tanszékvezetőjével beszélgettünk a kialakult helyzetről és arról, hogy oktatóként és magánemberként, ő hogyan élte meg az elmúlt másfél hónapot.

 

Hirtelen kellett átállni egy mindenki számára szokatlan oktatási metódusra. Milyen feladatok elé állította az új helyzet az oktatókat?

Az átállás kényszere mind az oktatás, vagyis az előadások, szemináriumok megtartása, mind a számonkérés területén ugyan egyik napról a másikra következett be, de azért a felkészülésre több időt kaptunk, ha úgy tetszik éveket. Hiszen az előadások rögzítése akár hang, akár hang és kép formájában a Neumannos MBA képzések sajátossága volt eddig, most pedig általánossá vált. A számonkérésre pedig maradt, maradtak a már meglévő különböző felületek, ahol a technikai problémák megoldása jelentette az igazi akadályt, tetszett, nem tetszett nagyon gyorsan, nagyon sokféle felület használati utasítását kellett kívülről megtanulnunk.

 

Hogyan látja, a hallgatók jól vették az akadályokat? Könnyebb, vagy nehezebb távoktatásban tanítani őket?

A hallgatók mintha sokkal aktívabbak lennének online, mint személyesen. Könnyedében kommunikálnának a nálunk is használatos Teams alkalmazásban, mint régebben. Hozzám még nem jutott el panasz az online oktatással kapcsolatban. A visszajátszható előadások, a feltöltött gyakorló feladatok révén a hallgatók nem maradtak le semmiről, sőt, hatékonyabban felhasználhatták az adott tárgyra jutó időt. Persze ehhez megfelelő héttérmunkára volt szükség, a tananyag ilyetén digitalizálása az oktatók idejét osztotta be hetekre, hónapokre előre, percre pontosan. A projekt feladatot készítő hallgatókkal pedig saját külön csoportot is létrehoztunk, még közvetlenül a vészhelyzet bejelentése előtt, ahol családiasabb a hangulat. A digitális kommunikáció eltávolította a formalitások nyűgét a mindennapi munkából.


Milyen nehézségekkel szembesült az oktatás területén az elmúlt másfél-két hónapban?

Kiléptünk a mindennapokban használt rendszerekből és az új, addig nem, vagy alig látogatott platformok sokféleségével találtuk szemben magukat. Sok technikai kérdést kellett megoldanunk, s ebbe nem volt könnyű gyorsan beletanulni. Az informatikai problémákban számomra nagy segítség volt Kárpáti József és Bedzsula Bálint oktató kollégám, ha elakadtam, mindig kérdezhettem tőlük. A Karon nagyon jól működött az átállás, tudtuk, kit zavarhatunk ezekkel a problémákkal, akkor is, ha szombat este van, csak el kellett jutnunk a kérdés feltevéséig. Persze félelmetes is volt a „jégheggyel” így találkozni, de most a Titanic győzött.


Vannak azért előnyei a jelenlegi helyzetnek? Én úgy látom, az oktatókra most sokkal több munka és feladat hárul.

Néhány hét alatt a jövőt jelenné változtattuk, és ezt a tudást, tapasztalatot nem lehet veszni hagyni. A személyes kontaktust, a nagyívű előadásokat, a részvételre épülő szemináriumokat nem helyettesítheti a digitalizált oktatás, de a részvétel módját lehet majd átalakítani, például a hátrányos helyzetű hallgatók is eljuthatnak ezentúl még akkor is, ha mozgásukban korlátozottak, de a számonkérés módja is átalakulhat, nagyon meggyorsult az ellenőrzést, a javítás.

 

Magánemberként, hogyan tud töltekezni? Miből merít erőt és milyen tanácsot tudna adni a hallgatóknak, akik esetleg nehezen osztják be az idejüket, vagy nem bírják már az otthoni bezártságot?

Népes családom gondoskodik akár a távolból is, persze online, a feladatokról. Édesanyám 92 évesen nagyon elégedett, hogyha meglátogatom és orvul lesve minden kérés ellenére is kinyitja a bejárati ajtót, ahogy leteszem a szatyrokat, pánikban és futva menekülök előle. Végre van tekintélyem –mondja. A gyerekeimmel közös platform üzenőfüzetként szolgál, amibe naponta kötelező beírni, anyukám is aktív szereplője a csoportnak, némi ellenkezés után, rájött, jobb, ha elfogadja az okos telefont és szörfözik a neten.

Persze akinek kutyája van, az soha sincs egyedül. Esténként a férjemmel hármasban kirándulunk a város legszebb részeire és képeket küldünk rokonainknak, barátainknak a nagy túráról. De tulajdonképpen egy macska is megteszi.