Neumann János Egyetem Gazdaságtudományi Kar - Kecskemét

Történeti gazdaságetika: ilyen az anyai szeretet?

PDF letöltés Cikk nyomtatása E-mail

Egészen pontosan egy adott korban és ezen belül Franciaországban – de a következtetések azért valószínűleg általánosíthatóak. Maga a „történeti gazdaságetika” egyébként, miként a nevéből is sejthető, azzal foglalkozik, hogy milyen kapcsolat van történeti szempontból az etika és a közgazdaságtan között.


Az anya nem szereti, mert meg fog halni?

Elisabeth Badinter A szerető anyáról, illetve az anyai szeretet történeti változásairól szóló könyvében azt írja, hogy egészen az 1700-as évek második feléig „nem ezért nem érdeklődnek az anyák gyermekeik iránt, mert azok úgy hullanak, mint a legyek; hanem jórészt azért halnak meg ilyen nagy számban a gyermekek, mert az anyák nem érdeklődnek irántuk”. Ami ugye elsőre meghökkentő kijelentés, és tudnunk kell azt is, hogy Badinter ezzel mintegy a feje tetejére állítja Philip Aries franca történész azon feltételezését, mely szerint a magas gyermekhalálozás lett volna az anyák közömbösségének oka. Ugyanis azok így védekeztek volna a rájuk nagy valószínűséggel váró érzelmi veszteség ellen.

Egy ilyen kérdés (mi van hatással vannak a körülmények az anyai szeretetre) jó kiindulási pont ahhoz, hogy vessünk egy pillantást a gazdaságetika történeti szempontú megközelítésére.

Azt persze sejthetjük, hogy a magyarázatban, miként általában, most is számos tényező játszik szerepet a társadalmi elvárások és megítélések változásaitól kezdve a közgazdasági vetületig bezárólag: a mai gyerekvállalásnál is szempont szokott lenni, hogy bírni fogjuk-e anyagilag.

És mivel a kora újkorban nem fogamzásgátlással szabályozták a születendő gyerekek számát, ez Badinter szerint pillanatokon belül olyan kiadásokat eredményezhetett, amiket nem tudtak (vagy nem akartak) a szülők felvállalni.

 

A gazdaság számít – na de mennyire is?

Az egyik megoldás tehát a dajkaságba adás lett volna: Franciaországban a nemesek már a 14. században is; a polgárság az 1500-as évektől, míg az 1700-as évekre a városi lakosság egésze élt ezzel.

A nem nemeseknél ha mind a férj, mind a feleség dolgozott, tehát a gyereknevelés – minél kisebb a gyerek, annál inkább – azt jelentette, hogy az egyiküknek otthon kellett maradnia. Egy mai társadalomban a jóval magasabb átlagjövedelmek, a bölcsődék és óvodák meg a különböző gyermektámogatások legalább részleges megoldást kínálhatnak erre, amikor viszont a dajkaságba adás olcsóbb volt, mint megfizetni egy, az asszonyt kiváltó munkást, akkor ezen logika szerint sokak számára indokoltnak tűnhetett ezt választani.

Látszólag ezt a magyarázatot támasztják alá Badinter adatai is. Ugyanis amennyiben abból indulunk ki, hogy az alacsony jövedelemnek alapvető szerepe volt a dajkaságba adásban (amely aztán olyan arányokban vezetett a gyerekek halálához, hogy részben ezért élhetett Aries a fentebbi feltételezéssel), akkor a legszegényebbek várhatóan nem igazán fogják igénybe venni. Elvégre nekik annyi pénzük sincs, hogy megfizessenek egy dajkát, még ha az olcsó is.

Nos, a dajkaságot igénybe vevők több mint 80 százaléka a polgárok, kereskedők, kézművesek közül került ki, míg a bérlők, földművesek, szolgálók kb. 8 százalékban képviseltették magukat. Mivel a francia nemesség ekkoriban kb. a populáció 5 százalékát tette ki, ezért a statisztikában erősen felül voltak reprezentálva (ők adták a dajkaságot választók 12 százalékát). Ez pedig arra utal, hogy sokan, még ha lehetőségük lett volna is más módon gondoskodni a gyerekeikről, inkább ezt választották. Vagyis bár volt a dolog mögött gazdasági kényszer is, korántsem ez volt az egyetlen.

 

Lehetséges magyarázatok

Ezen a ponton kétféle feltételezéssel élhetünk.

Vagy azzal, hogy míg a nemesek dajkaságba adását nem, addig a nem nemesekét alapvetően gazdasági megfontolások motiválták (értsd: különböző okaik voltak); vagy pedig azzal, hogy mindkét gyakorlat mögött ugyanazok a megfontolások húzódtak meg, és ezeket a nem nemesek esetén a pénzügyi szempontok is támogatták. Én személy szerint ez utóbbit tartom valószínűbbnek, de akárhogy is legyen, annyi azért biztos, hogy ezt a jelenséget kizárólag a pőre gazdasági racionalitás alapján nem lehet megmagyarázni.

Mint ahogy az is biztos, hogy ugyanúgy értelmetlen azt kérdezni, hogy az anyai szeretet kizárólag ösztönös-e, mint azt, hogy kizárólag pénzügyi okai vannak-e. Ugyanis az ember (és az anya) sosem valamiféle társadalmilag légüres térben létezik, és ennek megfelelően egyszerűen nincs értelme egy arra vonatkozó kijelentésnek, hogy szerintem (vagy Badinter, Aires vagy bárki más szerint) hogyan viselkedne, ha – minden társadalmi befolyástól és hatástól függetlenül – kizárólag „ösztöneire” hallgatva cselekedne.


Dr. Galántai Zoltán, egyetemi docens
Közgazdaságtan és Jog Tanszék


További olvasmányok:

Elisabeth Badinter: A szerető anya. Az anyai érzés története a 17 – 20. században

Philippe Ariés: Gyermek, család, halál. Gondolat Kiadó, 1987

Michael J. Sandel: What Money Can't Buy: The Moral Limits of Markets. Farrar, Straus and Giroux, 2013