Neumann János Egyetem Gazdaságtudományi Kar - Kecskemét

A munkaerőpiaci sikerre készítjük fel a hallgatókat

PDF letöltés Cikk nyomtatása E-mail

Dr. Tanács János egyetemi docenssel, a Menedzsment és Üzleti Kommunikáció Tanszék mb. tanszékvezetőjével beszélgettünk hallgatói motivációról és az általa oktatott érveléstechnikáról. Tanács János oktatói tevékenysége mellett szabadidejét szívesen tölti erőemeléssel és motorozással.

Hogyan lehet motiválni a hallgatókat általában, és hogyan az üzleti kommunikációs tárgyak oktatása során?

Legfontosabb eszközöm, hogy igyekszem végig a célon tartani a szemet, azaz, hogy végeredményben a végzést követő sikerre készülünk fel a hallgatóimmal. A feladataimnak úgy adok értelmet, hogy megmutatom, hogyan járulnak hozzá olyan fontos készségekhez, mint a problémamegoldási képesség, az együttműködés vagy a meggyőzési képességek. Így tulajdonképpen a tanulás a diplomát követő munkavégzést szimulálja, és nem egy öncélú, értelmetlen oktatási helyzet marad.

 

Hisz a negatív motiváció, vagy a szigorú visszajelzés erejében is?

Ha bemegyünk egy konditerembe, akkor szinte biztos, hogy az lesz a falra írva: No pain, no gain. Azaz valahol mindenki tudja, hogy fejlődés csak a komfortzónán kívül lehetséges. Ez rám is érvényes, amikor egy új területre hatolok be, legyen az erősport, vagy motorozás. A komfortzóna ugyanis olyan langyos víz, ami wellness hétvégén ideális, de fejlődéshez, sikerhez és sikerörömhöz nem juttat. Az én feladatom biztosítani a feltételeket a kimozduláshoz, de biztosítom a fejlődést és a siker megélését is.

 

Érveléstechnikát is oktat. Egy introvertált, befelé forduló személyiségű diákot hogyan lehet vita helyzetre ösztönözni és megtanítani, hogy ilyen helyzetbe is komfortosan érezze magát. Tanulható ez?

Sokszor kiderül, hogy valaki vitahelyzetben nem is félénk vagy visszahúzódó, miközben az élet más területein esetleg tényleg az. Kiderül, hogy ez neki igenis kézre áll, szárnyakat kap, ki tud benne teljesedni. A másik megfigyelésem, hogy sokan kezdetben azért szoronganak és kerülik az érvelési, tárgyalási helyzeteket, mert nincsenek eszközeik hozzá. Úgy élik meg, mintha egy sötét szobában hadakoznának ismeretlen szörnyekkel fegyver nélkül. De aztán, amikor eszközüket kapnak, és megtanulják irányítani a helyzeteket, olyan, mintha megtalálnák a kapcsolót: kiderül, hogy nem szörnyek, hanem tárgyalási partnerek népesítik be a világot.