Neumann János Egyetem Gazdaságtudományi Kar - Kecskemét

Legyőzhető mumus-e a mikro-és makroökonómia?

PDF letöltés Cikk nyomtatása E-mail

Dr. Molnár Márk az NJE GTK Közgazdaságtan és Üzleti Jog Tanszékének egyetemi docensével többek közt arról beszélgettünk, hogy valóban mumus-e a mikro- és makroökonómia, miért van szükség a használható nyelvtudásra, és nem mellesleg arról is, hogy mi a csodálatos a magas hegyi túrázásban...

 

Az Ön által tanított mikro-és makroökonómia közhiedelem szerint a tantárgyak egyik „mumusa”. Az Ön hallgatói ugyanakkor itt, az NJE GTK-n jellemzően sikerrel veszik ezt az akadályt! A hallgatói szerint Ön gyakorlatias szemléletű oktató, aki jól magyaráz. Mindössze ennyi a titok?

Úgy gondolom, hogy – ebben az esetben is - fontos, hogy ne higgyünk a szóbeszédnek. Az alapozó tárgyak olyan alapvető közgazdasági ismereteket közvetítenek, amelyek egy jövendő közgazdásznak, üzletembernek, mérnöknek egyformán hasznosak, és elméletileg semmilyen nehézséget nem okozhat az elsajátításuk. Az oktató feladata, hogy ilyen tárgyak esetében a lehető legegyszerűbb formában, a lehető legnaprakészebb információkkal és adatokkal kiegészítve, közérthetően és színesen adja át tudását, de a siker kulcstényezője véleményem szerint a megfelelő fogadókészség, szorgalom és ambíció a hallgatóság részéről. Ha a titok nyitját keressük, én tehát inkább az utóbbinak, azaz a hallgatók kitartó és következetes munkájának tulajdonítom a sikert.

Az Ön kutatásai több tudományág – a közgazdaságtudomány mellett a matematika - határterületére esnek. Foglalkozott a klímaváltozással, energetikai problémákkal, környezetgazdálkodási kérdésekkel. Miért alakult ez így?

Már egyetemista koromban sikerült számos nemzetközi kutatási projektben részt vennem a klímaváltozáshoz kapcsolódóan, amely akkoriban, a 90-es évek elején inkább elméleti problémának tűnt. Tagja voltam az USA DOE és EPA által indított U.S. Country Studies magyarországi kutatócsoportjának, részt vettem az IAEA DECADES projektjében, részt vehettem az Arizonai Egyetemen a későbbi Nobel-díjas Vernon Smith vezette Kísérleti Közgazdaságtani Labor egy kurzusán. Ezekben a kutatási együttműködésekben igen rangos kutatókkal és nagynevű tudósokkal tudtam kapcsolatot teremteni. Az így szerzett ismereteket számos területen sikerült aztán a későbbiekben kamatoztatni, hiszen a klímaváltozás kérdése eleve több tudományág interakcióján keresztül közelíthető meg sikeresen, a természettudományok és a társadalomtudományok egyaránt fontosak vagy a probléma magyarázatában és leírásában, vagy a megfelelő szakpolitikai válasz kidolgozásában.  Közgazdászként kijózanító érzés, hogy a piacok működése, a szabad verseny, és a gazdasági növekedés milyen nem várt, és nyugtalanító következményekkel járhat.

 

A tanár úr több nyelven beszél, többnyire angol nyelven publikál, és köztudott, hogy az angol nyelven való oktatás sem okoz Önnek nehézséget. Hogyan tett szert erre a magas szintű nyelvtudásra? Miért fontos, hogy használható nyelvtudással rendelkezzen egy közgazdász?

Nagyrészt szülői noszogatás eredménye ez, aktív tanulás révén már nagyon fiatalon sikerült elsajátítanom az angol nyelvet (ekkoriban az általános iskolákban még az orosz nyelv volt kötelező). Fontosnak tartom azt is, hogy sikerült angol nyelvterületen fiatalon, önállóan eltöltenem némi időt, ahol csak a saját nyelvtudásomra hagyakozhattam. Szintén fontos hajtóerő volt az ott megismert első barátnő, akivel sokáig sikerült kapcsolatban maradni, és segítségével a nyelvtudást fejleszteni. Bár valóban beszélek még néhány nyelven, de igazán fontosnak az angolt gondolom, ez a globális kommunikáció nyelve, amely a nemzetközi munkában, kutatásban, üzletben véleményem szerint nélkülözhetetlen.

 

Jól tudom, hogy Ön a túrázás, és főként a „magas hegyek szerelmese”? Hogyan alakult ki ez a nem mindennapi hobbi, és mennyi időt tud áldozni rá? Mit jelentenek Önnek a hegyi túrák, a magasság „meghódítása”?

Nehéz pontosan meghatározni, miért vonzódik az ember a hegyek közé, de aki járt magashegyi túrákon, vagy mászott hegyet, az biztosan vissza fog térni, ha másért nem, a kaland kedvéért. A hegyek közt könnyű elszakadni a civilizált világ összes „áldásos” hatásától, vissza lehet találni a természetbe, amely persze egyáltalán nem mindig barátságos velünk. A másik túrázó vagy hegymászó itt ismeretlenként is biztosan barát és szövetséges, akire számíthatunk a bajban. Sokszor megérint az is, hogy a hegyek örök dolgok, a mi rendelkezésünkre álló idő pedig véges, amelyet nem szabad elvesztegetni, így fontos motivációt is nyerhet az ember. Egy másik ok, hogy talán itt ismerjük meg magunkat igazán: azt, hogy önállóan, a gépek segítsége nélkül mire vagyunk képesek, és itt tudjuk a határainkat kipróbálni, új kihívásokat keresve új csúcsokra feljutni. De a legjobb érzés mégis az, amikor a viszontagságok után visszatérünk a civilizáció kebelére, és megesszük frissen elkészült és jól megérdemelt palacsintánkat.