Neumann János Egyetem Gazdaságtudományi Kar - Kecskemét

A Tinder jobban tudja – avagy a big data-ban rejlő potenciál

PDF letöltés Cikk nyomtatása E-mail

A népszerű társkereső alkalmazás, a Tinder, sokak számára pusztán szórakoztató időtöltés, és eközben nem gondolnak bele, hogy annak adatvédelmi szabályzatát elfogadva milyen és mekkora mennyiségű adatot osztanak meg a céggel. Pedig a big data-ban rejlő potenciálról talán hallottak már.

 

A The Guardian szerint a Tinder-felhasználók szélsőséges mértékben hajlamosak a saját magukkal kapcsolatos információk megosztására – anélkül, hogy ennek valójában tudatában lennének. Ennek ellenére (vagy részben éppen emiatt) 2017 szeptemberében ismét az egyik legnépszerűbb alkalmazás volt. Ebben persze valószínűleg szerepet játszott a Tinder Gold elindulása is, ami extra díj fizetése ellenében kínál prémiumszolgáltatásokat.

 

Mennyit tud rólad a Tinder?

A The Guardian szerzője, Judith Duportail, 2017 márciusában 800 oldalnyi információt kapott, miután hozzáférést kért a saját, Tinder által tárolt adataihoz. Ez – amelyet egyébként minden európai állampolgárnak joga van elkérni – elképesztő mennyiségű adatot jelentett az első „Szia!”-tól, a (Tinder-fiókjáról korábban már leválasztott) Instagram-fiókján keresztül megosztott képeire érkező lájkok számán át a saját végzettségéig és rasszra lebontott társkeresési preferenciáiig bezárólag. És ő csak egy a Tinder 50 millióra becsült felhasználója közül.

Az effajta adatgyűjtés azonban nem a Tinder specialitása, ismertette Judith Duportail Olivier Keyes-nek, a University of Washington adattudósának (data scientist) véleményét. Az egyik legfontosabb kérdés viszont az, hogy hogyan, miként, és mire használják ezek a cégek a felhasználóik adatait.

Na de mi is az a big data?

Az IBM tanulmánya szerint naponta 2,5 trillió bájtnyi adat jön létre, és így a világ jelenlegi adatmennyiségének 90%-a az elmúlt 2 évben keletkezett. Ez a trend pedig egyre csak gyorsul az új eszközöknek, szenzoroknak és technológiáknak köszönhetően. A jelenségtől mára már elválaszthatatlan az ún. big data fogalma, amely szó szerinti fordításban kb. nagy adat(halmaz).

 Az adatok mennyiségének meghatározó szerepén felül azonban további fontos, megkülönböztető tulajdonságai is vannak. Sok alkalmazási terület esetében például még a rendelkezésre álló adatok mennyiségénél (volume) is fontosabb lehet az adatokhoz való hozzáférésnek a sebessége (velocity) – hiszen a majd’ valós időben történő reagálásra való képesség valódi versenyelőnyt jelenthet. A harmadik lényeges jellemző az adatok sokfélesége (variety), hiszen napjainkban már nem csak jól strukturált Excel-táblák elemzéséről van szó. A különböző alkalmazásokon keresztül küldött üzenetek, tweetek, bármilyen közösségimédia-használat, a mobiltelefonok GPS-jelei és gyakorlatilag bármilyen szenzorok adatai begyűjthető és elemezhetőnek minősülnek a dolgok internetje (IoT) világában.

 Az utóbbi években a big data ún. 3V-je (volume, velocity, variety) 7V-re bővült. E megközelítésben fontos, megkülönböztető tulajdonságnak számít a veracity (az adatok és az elemzések igaz volta, helyessége), a variability (változékonyság, ami pl. egy szó jelentésének kontextustól való függőségére utal: ez kiemelten fontos elemzési szempont lehet pl. vásárlói/felhasználói véleménynek elemzésekor), a visualization (komplex, sok változót bemutató, de még mindig megérthető megjelenítési módok) és a value (az adatokból feldolgozásuk és értelmezésük révén kinyerhető érték) is. Sőt, a legújabb megközelítések még tovább bővítik ezen speciális tulajdonságok körét, így szó van már 10V-ről is, azonban a gyakorlatban még mindig leginkább a 3V meghatározó.

 

Az áruházlánci nagy testvér és az app

Az viszont továbbra is kérdés, hogy az emberek (szándékosan vagy nem teljesen tudatosan) milyen adatokat osztanak meg magukról, és hogy a vállalatok mit kezdenek ezekkel. És nem is annyira újkeletű, ahogyan azt az amerikai kereskedelmi lánc, a Target példája is mutatja. A mára elhíresült esetben egy édesapa közvetve a vállalattól kapott, személyre szabott, kedvezményes vásárlásra biztató kuponokból tudta meg, hogy az egyébként még kiskorú lánya terhes.

A vásárlási adatokból, szokásokból – a big data ki- és felhasználásával – kinyerhető, közvetve vagy közvetlenül kereskedelmi célokra gyűjtött információk ma még mindig több morális (és jogi) problémát vetnek fel, mint a Tinder. Az app esetében ugyanis a felhasználók beleegyeznek a dologba – még ha ennek nincsenek is feltétlenül tudatában, mert csak kattintanak egyet. A Tinder adatvédelmi szabályzata ugyanis egyértelműen kimondja, hogy a felhasználói adatokat „célzott hirdetésekhez” is használhatják. Amúgy pedig a begyűjtött adatok még arra is hatással vannak, hogy valakinek a LinkedIn-en milyen álláshirdetésekhez van hozzáférése.

Nem véletlen tehát az adattudósok iránti exponenciálisan növekvő kereslet sem, de ez már másik blogbejegyzés témája.


Pádár Katalin, egyetemi tanársegéd
Menedzsment és Üzleti Kommunikáció Tanszék


Az illusztrációk forrása megjelenésük sorrendjében: 1, 2, 3.