Neumann János Egyetem Gazdaságtudományi Kar - Kecskemét

"A sokszínű háttér inkább könnyebbé teszi a dolgom"

PDF letöltés Cikk nyomtatása E-mail

Dr. Kárpáti Józseffel, a GTK mentortanárával az Üzleti jog körébe tartozó tárgyak egyik oktatójával beszélgettünk a mentortanári feladatokról, hallgatókról, oktatásról, egyetemi életről.

A tanár úr a GTK egyik mentortanára. Mit jelent ez? Milyen a benyomása az Ön által mentorált hallgatókról? Miért tartja fontosnak, hogy ilyen feladatot is vállaljon az oktatás mellett?

Közvetlen kapcsolatot kialakítani a diákokkal szerintem egy nagyon pozitív kezdeményezés az intézményünk részéről. Nem egy személytelen rendszerbe kerül bele a hallgató. Én kecskeméti vagyok, itt születtem, itt élek, így sokszor valamilyen személyes szál is felfedezhető köztünk. Például többen a régi iskolámból jöttek ide tanulni, van, aki néhány utcára lakik tőlem, vagy ugyanabban az egyesületben sportolt, mint a most 11 éves fiam. Ez egyfajta hozzáadott biztonságérzetet teremt, és véleményem szerint nagyban támogatja a hallgató-tanár viszonyt. Felépíti a diák szemében a tanárát, aki így nem puszta beszélő bábu a hetenkénti óráin. Ezért vállaltam a feladatot, és mert általában is szeretek az emberekkel foglalkozni.    

Ön alapvetően jogász, de az általános- és gazdasági jogi ismeretek mellett statisztikát is tanít. A doktori fokozatát is ezen a területen szerezte, az állami irányítás, a közigazgatás kérdéseivel foglalkozik. Honnan ez a több irányú érdeklődés? Nehéz a dolga egy jogász-közgazdásznak?

A sokszínű háttér inkább könnyebbé teszi a dolgom, mert szerintem nyitottnak kell lenni a világra. Zeneiskolában nőttem fel, ahol klasszikustól a jazzen át a heavy metalig hallgathattunk, sőt játszottunk is sok mindent. Hiszem egyébként, hogy a zenei oktatás nagyban megalapozza minden téren ezt a dolgok iránti nyitottságot. Egyetem végén munkaügyi bírónak készültem, a jog középiskola óta érdekelt. Látva a tágabbra nyílt lehetőségeket, úgy döntöttem, mégis váltok. Egész életemet elkísérte az új ismeretek iránti kíváncsiság. Így mentem a jog után a közgázra tanulni, majd ezért folytattam a doktori képzésben is a közgazdasági tanulmányaim. A statisztikusi pálya azért bizonyult végül jó választásnak, és azért tartottam ki mellette ily sok éven át, mert – a hiedelemmel ellentétben – ez a foglalkozás rendkívül színes. A legtöbben a szó hallatán a számítási módszereket, netán kockás papírt, táblázatokat képzelnek maguk elé, miközben elfelejtik, hogy a statisztika igazából egy eszköz azért, hogy többet tudjunk meg a gazdaság, a társadalom vagy a környezet egy-egy jelenségéről. A módszereket tudni kell, de a vizsgálatok, elemzések tárgya maga az életből vett jelenség, ami körülvesz. Ezek vizsgálata pedig igen sokszínű, és az általános véleményekkel ellentétben egyáltalán nem unalmas. A jogi háttér ismerete, az eligazodás ebben a szabályozott világban pedig egyértelműen az ember hasznára válik, s erre, a való életből vett gyakorlatra koncentrálva oktatom a jogot is a hallgatóknak.

Ön is azok közé az oktatók közé tartozik, aki az oktatói munka mellett gyakorlati „praxist” is folytat, jelenleg is vezető beosztást tölt be a Központi Statisztikai Hivatalnál. Hogyan hasznosítható ez a gyakorlati tudás az oktatásban?

Kapcsolatban vagyok más egyetemi karok oktatóival is. Mindenhol azt látjuk, hogy a statisztika oktatása fordulóponthoz érkezett. A diákok ma annyira más világban élnek, hogy nem lehet pusztán az elméletre szűkítve tanítani ezt a tárgyat sem. Azt próbáljuk érzékeltetni, hogy egy-egy módszer mire jó a való életben, milyen típusú kérdésekre adhat választ. A vizuális élmények jegyében pedig – ahogy a hivatalos statisztikai tájékoztatásban is – az oktatáshoz egyre több animációt, interaktív térképet, videót használunk. 

Bizonyára nem sok szabadideje van, de azt a keveset mivel tölti a tanár úr? Úgy tudom, rajong a szép autókért…

A feleségemmel közös ez a rajongásunk. Ma már nem járunk autós találkozókra, de régebben arra is volt példa bőven. Azért ma is jól esik a szellemi munka mellett valamit rendbe raknom önerőből a kocsin. Jazz-rock, pl. az Incognito sokszor szól az irodámban is, bár hétköznap mindig Music FM-et hallgatok, mert ott a legjobb a zene. Az új tv sorozatokból van még egy-két kedvencem, a klasszikusok közül pedig imádom Hercule Poirot-t. Sportra jut kevés idő, de majd jó lenne visszatérni a rendszeres teniszezéshez egyszer, mint ahogy a színházbérletünket is megújítjuk, ha majd nagyobb lesz a harmadik gyermekünk.